Manapság már nem létezik olyan ember, aki ne hallott volna életében legalább egyszer a napelemekről. Ez nem is csoda, hiszen modernek, környezetbarátok, hosszú távon megtérül az áruk, ráadásul egyre népszerűbbek a lakosság körében is. Az utóbbi években, ahogy sétálgattam a környékünkön, egyre több ház tetején láttam felszerelve napelemes rendszereket, sőt, azon a kis településen, ahol a nyaralónk is van, szintén elterjedt a víkendházak napelemesítése.
Mivel mindig is jó dolognak tartottam, egy ideje már áhítoztam azért, hogy a mi családi házunkon is legyen napelemes rendszer, de eltartott jó néhány évig, mire sikerült is megvalósítani ezt az álmot.
Nem csak én, hanem a férjem is örül ennek az újításnak. Persze nem csoda, hiszen ha ő nem akarta volna, akkor nem tudtam volna mindezt egyedül megvalósítani. Amikor összeházasodtunk, megegyeztünk abban, hogy a családot érintő nagy volumenű, fontos kérdésekről mindig együtt döntünk és csak akkor vágunk bele valami újba, ha mindketten jónak látjuk. Az évek során akadtak nézeteltérések e téren, ezért volt, hogy mindkettőnknek egy-egy terve, vagy vágya meghiúsult, de a napelemes rendszerrel kapcsolatban teljes volt az egyetértésünk. Annak ellenére, hogy ez egy elég nagy beruházás, ami sok pénzzel jár, úgy voltunk vele, hogy mindenképpen megéri belevágni, hiszen hosszú távon csak profitálunk majd belőle. Belegondoltunk, hogy milyen jó lesz, hogy öreg napjainkon nem kell pénzt kiadnunk a villanyszámlára, hanem a megtakarításainkat majd a gyerekeinkre és az unokáinkra költhetjük.
Persze még nagyon új és furcsa, hogy a ház ekkora változtatáson esett át. Az utóbbi tíz évben megszoktam már, hogy ha ránézek a házra, mindig ugyan úgy néz ki. Nos, amióta felkerültek a napelemek a tetőre, a látvány is megváltozott. Nem rossz ez, csak hihetetlenül furcsa. Szerintem remekül néznek ki a napelemek, mert modern és stílusos a külsejük, mindig is tetszettek azok a házak, amiken van. Egyelőre még csak azt nem sikerült megszoknom, hogy a mi otthonunk is egy ilyen, új külsőt kapott, de persze ez csak idő kérdése.
Amióta kiépült a saját napelemes rendszerünk, sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyire jó ez, ráadásul mások is milyen jól járnának vele. Vegyük például az egyik barátnőmet, aki már hosszú ideje önkénteskedik egy állatvédő szervezetnél. Róla már korábban hosszan is meséltem, neki köszönhetem például azt, hogy egy új taggal, Morzsival bővült a családunk. Nagyon szép dolognak tartom azt, hogy a szabadidejét arra áldozza, hogy segítse a szervezetet, ráadásul teljesen ingyen teszi mindezt. Sajnos ez nem is csoda, hiszen az állatvédő szervezeteknek nagyon kevés pénzük van, amijük pedig van, azt minél nagyobb mennyiségben a rászoruló állatokra fordítják.
Az jutott eszembe, hogy milyen csodálatos dolog lenne az, ha az állatmenhelyeknek is lehetne napelemes rendszerük. Sajnos ezeknek a szervezeteknek valószínűleg sosem lesz annyi plusz pénzük, hogy beruházhassanak ilyesmire, de a világon sok olyan gazdag, jóérzésű ember él, akik szívesen áldozzák a pénzüket egy-egy jó célra. Ki tudja még mit hoz a jövő, lehet, hogy egyszer ahhoz a szervezethez, ahol a barátnőm önkénteskedik, bekopog majd egy mecénás, aki azt mondja, hogy fizetné a menhely napelmésítését. Milyen boldogok lennének! Ha nem kellene havi szinten villanyszámlát fizetniük, akkor sok pénzt megspórolhatnának, amit az állatok javára tudnának elkölteni.
Talán kicsit elrugaszkodtam ezzel a gondolatmenettel, hiszen lehet, hogy én vagyok az egyetlen olyan ember, aki szerint fontos lenne az állatmenhelyeket is megújuló energiaforrásokkal ellátni, de talán a jövőben majd ez is megvalósul. Olyan sok lehetőség van még a napelemes rendszerekben, biztos vagyok benne, hogy évről-évre egyre népszerűbbek és elterjedtebbek lesznek. Egyszer talán még az állatvédő egyesületek is megengedhetik majd maguknak. Addig pedig amíg ez nem valósul meg, a lelkes önkéntesek mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gazdátlanul maradt állatok a lehető legjobb színvonalon élhessenek.
Lehet, hogy egyszer én is elmegyek majd a barátnőmmel önkénteskedni, mert nincs is jobb érzés annál, mint mikor másokon tudunk segíteni.