Mint ahogy azt már korábban említettem, van egy barátnőm, aki egy állatvédő egyesületnél önkéntes. Ugyan már én is örökbe fogadtam egy kis tündért, azonban a nyílt napokra továbbra is sokszor elkísérem a barátnőmet, mert ilyenkor mindig van lehetőség egy kis figyelmet és szeretetet fordítani a gazdára váró kisállatok felé. Lehet velük játszani, el lehet vinni őket sétálni és persze általában ezek a kijelölt örökbe fogadós napok is.
Többek között azért is imádok kutyát sétáltatni, mert ez egy nagyon barátságos és nyitott közösség. Kutyás placcra menni olyan, mintha ugyanolyan börtöntetkónk lenne, ugyanabból a bandából valóak lennénk. Mindenki barátságos, szívesen beszélget és jófej. Így történt a legutóbbi sétáltatás alkalmával, hogy legnagyobb szerencsémre szóba elegyedtünk egy fogorvossal.
Gyerekkoromban három évig fogszabályzót viseltem. Nagyon szerettem, mindig menőnek éreztem benne magam és mindehhez ráadásként szuper orvosom volt. Ahogy azonban lekerült rólam a szerkezet, szóba jött a bölcsességfog kihúzás lehetséges szükségessége. El is jutott odáig a dolog, hogy megröntgenezték a fogsorom, de az eredményekkel sajnos már nem térhettem vissza, mert az orvosom egy távoli országban folytatta a praktizálást. Azóta nem kerestem fel új szakembert, de érzem, hogy erről konzultálnom kéne valakivel, mert sokszor érzem, hogy nyomódik előre a fogsorom.
Hamar neki is szegeztem a kérdést ennek a jófej dokinak a kutyafuttatón, hogy sokan sokféleképpen vélekednek a kérdéskörről, de ő mit gondol a bölcsességfogak eltávolításáról? Hát, nem maradtam válasz nélkül…
Először is, elmondta, hogy ez régen egy teljes értékű nagyőrlő volt mindenkinél, azonban az evolúció fejlődésével és a finomított ételek megjelenésével egyre inkább visszafejlődött ez a jelentőség. Vagyis, mióta nem kell kézzel-lábbal csócsálnunk az ételt egyre inkább előfordul, hogy valakinél például ki sem fejlődik. De mivel az alapvető funkció épp olyan, mint bármelyik másik nagyőrlőé, ezért amennyiben nincs vele gond, tehát van elég helye, megfelelő pozícióban van és a rágásban is segít és nem gátol, nem kell kihúzni. A probléma ott szokott kezdődni, hogy általában van vele gond.
Az egyik leggyakoribb eset, amit én is említettem a fogszabályozás. Nem evidens itt sem, hogy búcsút kell inteni a bölcsességfogaknak, de amennyiben kicsi fogínyt örököltünk – általában anyai ágon – és ebbe nagy fogakat – általában apai ágon – akkor nincs mese, legtöbbször kevés a hely ennyi fognak a szájüregünkben. Ezért ahhoz, hogy hatásos és tartós maradhasson a fogszabályozás érdemes lehet ezektől a fogaktól megválni, de természetesen minden eset egyedi, nincs általános recept. Ha pedig a bölcsességfogak a fogszabályozás végeztével még nem nőttek ki, érdemes csinálni egy panoráma felvételt az állkapocsról, amiről kiderül, hogy egyáltalán vannak-e fogcsírák vagy már valamilyen előrehaladottabb fázisban van a fognövekedés és ha igen, akkor lehet dönteni a fogak sorsáról. Van, hogy kétségtelenül érdemes kiműteni őket, de van, hogy nyugodtan maradhatnak a helyükön.
Egy másik igen gyakori eset, amikor a bölcsességfogak kinőttek ugyan, de nagyon rossz pozícióban, ami azonban nem okoz semmiféle kellemetlenséget se panaszt a páciensnek. Ekkor azonban előre kell gondolkodni, mert ezeknek általában nagyon nehézkes a megfelelő tisztítása, így előbb vagy utóbb szuvasodni kezd, fájni, majd ínygyulladást okozhat, ezért érdemes minél előbb megszabadulni az ilyen fogaktól.
Összességében tehát nincs általános igen vagy nem válasz, minden eset egyedi és speciális, éppen ezért nagyon fontos, hogy konzultáljunk az orvosunkkal róla, lehetőleg még a probléma megjelenése előtt. Egyébként azt is megkaptam, hogy ne dőljek be mindenféle városi legendáknak, amik szerint egy bölcsességfog-eltávolítás az felér egy kaszabolós, öldöklős horror filmmel, amit a fogászaton forgattak. Ezek az eljárások már ugyanis sokkal humánusabb módon történnek, mint 20 évvel ezelőtt. Az érzéstelenítést követően a páciens gyakorlatilag hátradől és majd szólnak neki, ha kész. Persze a különböző eszközök hangja nem lett barátságosabb, de ezt is könnyen meg lehet kerülni egy kis zenével, vagy a megfelelő pszichés felkészüléssel. Kétféle módon szabadulhatunk meg ezektől a fogaktól attól függően, hogy mennyire vagyunk szerencsések. Ha kibújt a fog az ínyből, akkor egy hagyományosnak mondható foghúzással “kipecázzák” a szánkból és kész. Ha pedig még nem bújt el, ott sebészeti módszerre van szükség, de ettől sem kell falfehéren a földre rogyni, mert ez sem a világ vége. Lényeg a lényeg, legyünk túl rajta minél hamarabb.
Annyira nagy hatással volt rám a doki részletes ismertetője, hogy ahogy hazaértünk a kutyasétáltatásból egyből nekiültem új szakembert keresni. Szerencsére sok ismerősöm van, akiknek komoly fogászati problémáik voltak/vannak és sokan vannak közülük, akik elégedettek az orvosukkal, úgyhogy azt hiszem, be vagyok biztosítva. A beavatkozásokkal kapcsolatban is egészen megnyugodtam, hát mi kellhet ennél több?!
