Korábban önkénteskedtem egy kutyamenhelyen. Nagyon szerettem, sok érdekes emberrel ismerkedtem meg ott és sok mindent tanultam a kutyákról is. Jó alapja volt annak, hogy később nekem is legyen egy kutyám. Az én kis kutyámat Morzsinak hívják, őt az állatmenhelyről hoztam el, és szerencsére nagyon jól érzi magát nálam és ő is úgy szeret engem, ahogy én szeretem őt. Mindig is akartam egy kutyát, de amikor kisebb voltam és a szüleimnél laktam, akkor nem lehetett, mert ők nem akartak. Így ki kellett várnom, hogy felnőjek és elköltözzek majd, ahol pedig már lehet saját kutyám.
Jó dolognak tartom az önkénteskedést, az ember úgy érzi, hogy végre valami jót tesz és van értelme annak, amit csinál. Én is így gondoltam, szerettem volna, ha a szabadidőmben néha valami olyasmit is csinálok, amire büszke lehetek. Azt nem mondom, hogy a szabadidőmben csak haszontalan dolgokat csináltam volna bármikor is. Ugyanis középiskola és egyetem mellett is dolgoztam, tehát szabadidőm csak hétvégén volt, amit vagy tanulással töltöttem, vagy azzal, hogy fejlesztettem magamat, illetve a barátaimmal és a családommal voltam. Miután pedig lediplomáztam, maradtam a munkahelyemen, ahol most is dolgozom, így sokszor elég kevés szabadidőm van, de szerencsére korábban belefért az is, hogy legalább egy fél napra elmenjek a menhelyre besegíteni és kicsit foglalkozni a kutyusokkal.
Most már nem járok minden hétvégén oda, ugyanis azóta sok minden változott az életemben, de amikor tehetem, pár órára benézek. Néha viszek állateledelt is, hiszen az mindig jól jön az ilyen helyeken. Nagyon örülök neki, hogy anno elkezdtem itt önkénteskedni, hiszen Morzsit nem találtam volna meg soha, ha nem megyek ebbe az állatmenhelybe.
Morzsi amúgy nagyon izgága kutyus, szeret sokat futkosni és minden nap talál valamit a lakásban, amit felfedezhet. Már elég régóta nálam van, mégis néha úgy csinál, mintha minden új lenne neki és ezért meg kell szaglásznia az egész lakást. Egyszer bement a fürdőbe is és azt hitte, hogy a szekrény mögött van valami és addig kezdte fúrni az orrával, hogy a szekrényből kiesett néhány dolog. Köztük a hidratáló krém is ott volt, ami a földre esett. Ráadásul, ahogy leesett, a kupak is lejött a tetejéről és az egész fürdőszoba a hidratáló krémtől úszott. Pont utána pár perccel érte haza és Morzsi gyorsan lefeküdt a helyére, ahogy meghallotta a kulcscsörgést. Azt hitte, hogy nem jövök rá, hogy ő volt a tettes, pedig rajta kívül senki nem volt otthon és még a bundája is tele volt a krémmel.
Jót nevettem ezen, hiszen szegény nem tehet arról, hogy kiestek a krémek és minden egyéb a szekrényből, mindenkivel előfordul, hogy bakit követ el, én meg pláne nem vagyok az az ember, aki ordibál és kezet emel a kutyájára. Sőt, senkire sem. Én sem vagyok tökéletes, senki sem tökéletes, és amúgy is, Morzsinak volt igaza. A szekrény mögött tényleg volt valami. Egy hatalmas nagy pók, ami aztán felmászott a falra, én pedig amikor megláttam, legalább fél órán keresztül csak jajgattam és kétségbeesetten néztem a pókot a falon. Morzsi sajnos nem érte fel a pókot, mivel túlságosan magasan volt, Morzsi pedig épp a térdemig ér. Így töltöttük hát az este első felét, bámulva a falat és a pókot és már kezdtem ideges lenni, hiszen le akartam volna tusolni, de annyira félek a pókoktól, hogy erre szerintem már szavak sincsenek. A párom persze későn jött haza aznap, így sokáig kellett várnom azzal, hogy lefürödhessek. Addig megpróbáltam összetakarítani a fürdőben, közben fel-felnézve a falra, hogy ott van-e még a pók, vagy esetleg magától elillant volna, de sajnos még mindig ott volt. Én pedig már kezdtem nagyon nyűgös lenni, hogy nem tudok lefürdeni és aludni. Megpróbáltam végül valahogy a seprűvel elérni és lepiszkálni a földre. Sikerült is, Morzsi abban a pillanatban elkezdte megugatni a pókot, végül jól összetaposta a mancsaival, megmentve engem attól, hogy a gumikesztyűmben a cipővel a kezemben meg kellett volna ölnöm a pókot. Ezúton is köszi még egyszer, Morzsi! Utána pedig végre sikerült lefürdenem, de észrevettem, hogy minden hidratáló krém kifolyt, úgyhogy nem tudtam bekenni magam vele. Cserébe mehettem másnap a boltba venni egyet. Jó kis nap volt, mit ne mondjak.