Az állatvédelem és minden ehhez köthető témakör nagyon közel áll hozzám. Gyerekkoromtól kezdve nagyon szerettem ha mondjuk vendégségbe mentünk és volt a helyszínen bármilyen háziállat, órákat el tudtam játszani velük. Hogy őszinte legyek sokkal jobban érdekeltek ők, mint a mindenféle unalmas, felnőtt emberek. Sosem voltam igazán híve az ilyen dolgoknak, elvégre egy 3-4 éves kissrácot hol érdeklik az apja, anyja és egyéb felnőttek közös témái? Persze elmentem mindig és sosem unatkoztam, de mindig volt valami plusz a dologban, hogyha állatok is voltak a környéken, ilyenkor sokkal kellemesebben telt az idő. Főleg egy olyan srác számára, mint én, akit alapvetően gyerekként nem igazán foglalkoztatták olyan dolgok, amik elsőre nem fogták meg. Volt egy kialakult saját érdeklődési köröm, amibe nagyon nehezen engedtem be bármit is, ami nem hangzott első alkalommal bombasztikusnak és őrültnek.
Így aztán egyértelmű lett, hogy amikor már volt rá időm és energiám akkor a család mellett elkezdtem segíteni a helyi állatmenhelyen, ami mindig is nagy szívügyem volt de sajnos ez egy elég időigényes dolog és csak úgy szerettem volna belevágni, hogyha tudom, hogy minden a legnagyobb rendben fog menni. Ráadásul mint említettem közben képbe jött számomra a család is, ami nem kicsit veszi el az ember szabadidejét a kezdeti időkben, nyilván nem ekkor kellett megkeresnem a lehetőséget arra, hogy egy ennyire időigényes dologba fogjak bele. Szerencsére ismertem jól a telep vezetőét már a kezdetektől fogva, így tudta jól, hogy amint tudok csatlakozok majd a projekthez. Igyekeztem eleinte, hogy ha még csak pénzügyi adományokkal is, de valahogy hozzá tudjak járulni a projekthez, ami nem kicsit lett volt nagy segítség egyébként, elvégre az ilyen cégek sajnos nagyon kicsi költségvetéssel működnek általában és nem túl nagy az adakozó körük sem. Szóval én voltam az, aki több jótékonysági gyűjtést, rendezvényt is szerveztem annak érdekében, hogy a kutyák és adott esetben más jobb sorsa érdemes állatok megfelelő ellátásban tudjanak részesülni. Szerencsére erre már egyre többen kezdtek el felfigyelni és elkezdtek felsorakozni a zászlónk alatt, volt aki munkával, volt aki pénzzel tette meg mindezt. Mindenesetre azt összességében elmondhatjuk, hogy nem volt belekalkulálva, hogy ennyivel meg fogjuk tudni majd emelni az érdeklődést ez iránt a nagyon fontos téma iránt. Mert sajnos ez az egész azért jöhet létre mert mi emberek nem foglalkozunk és törődünk azzal, ami iránt felelősséget vállalunk. Egyrészt már ott kezdődnek a bajok természetesen, hogy rengeteg helyen születnek kiskutyák úgy, hogy nem akarják őket egyáltalán, mégsem ivartalanítják az állatokat vagy tesznek ellene bármilyen módon, hogy ne kelljen ezzel a problémával szembesülni. Nem mondom, hogy ez a módszer szép és természetes lenne, de ha már így álla helyzet, akkor szerintem hosszútávon igenis meg kell lépni, sokkal kevésbé fájdalmas mint több tucat kiskutyát utcára rakni vagy valami még rosszabb.
Nagyon a szívemen viselem tehát ezeknek a kis lelkeknek a sorsát és ezt igyekeztem is minél jobban lehetővé tenni önmagam számára. Mióta elkezdődött a projektben való aktív részvételem még egy motoros ruházat is ott lóg a szobámban, merthogy a gyorsabb közlekedés érdekében vettem magamnak egy kisebb motort, amivel mehetek ki ha mondjuk nincs otthon a kocsi vagy csak gyorsan kell a segítség. Bár nem kötelező senkinek sem részt vennie ilyen projektekben, de arra kérnék mindenkit, hogy legalább a felelősség rá eső részét vegye komolyan, hogy ne kelljen ilyen telepeket fenntartani szerte a világban!