Még diákként cseppentem bele az állatmenhelyek világába. Mindig is odavoltam az állatokért egyébként, hisz kertes házban nőttem fel és mióta az eszemet tudom, volt háziállatunk. Eleinte csak kutyánk, de aztán lettek cicáink, nyulaink, hörcsögeink, halak, anyáék még egy kis baromfi udvart is csináltak a kert sarkában. Aztán mikor egyetemre kerültem, el kellett költöznöm Győrből, mindenképp Budapesten szerettem volna tanulni. Itt Pesten, egyetemista éveim alatt sikerült gyakornoki állást szereznem egy ismert menhelynél, ahová szinte minden nap mentem az óráim után és a hétvégéimből is rászántam a munkára jó pár órát. Nekem ez sosem volt teher, hisz a szakmám is az állatokhoz köthető. Állatorvos vagyok. Pontosabban épp most végeztem és munkát kerestem egészen egy hónappal ezelőttig, ugyanis akkor kezdtem el dolgozni egy győri állatvédő egyesületnél. Hogy hogyan kerültem vissza Győrbe? Most ezt a történetet fogom elmesélni nektek.
Még az utolsó vizsgáimra készültem, mikor szembejött velem egy álláshirdetés az egyik iskolai álláskeresős csoportban, hogy Győrben állatorvost keres egy egyesület. Azonnal felcsillant a szemem és tudtam, nekem kell ez az állás. Azonban akkor belém hasított a tudat, hogy anyáékhoz azért mégsem kéne visszaköltözni. Nyilván visszafogadtak volna, nem arról volt szó, csak egyszerűen nem akartam már a terhükre lenni így felnőttként. De úgy voltam vele, hogy megpályázom az állást ettől függetlenül, majd ha megkapom, akkor elkezdek lakást keresni a környéken. Anyáéknál pár hétig-hónapig azért meghúzhatom magam. A szülők természetesen nagyon örültek a hírnek, én pedig beadtam a jelentkezésem az állásra. Szerencsére a leírásban benne volt, hogy szívesen várnak pályakezdő orvosokat is. Az első visszajelzést az állással kapcsolatban akkor kaptam, mikor már a kezemben volt a diplomám, így tényleg nem volt semmi akadálya annak, hogy elmenjek az interjúra.
Hétfőn volt a meghallgatás, én már hétvégén lementek anyáékhoz, a családi fészekbe. Izgatottan vártam vasárnap a másnapot. Anyuék biztosak voltak benne, hogy én kapom az állást, azt mondták, ismerik az állatvédő egyesület vezetőjét és édesapám vezetékneve elég ritka (így az enyém is), szóval biztos tudni fogják, hogy kinek a lánya vagyok. Persze én úgy voltam vele, hogy azért vegyenek fel, amit tudok, ne azért, aki vagyok. A másnapi interjú azonban olyan jól sikerült, hogy én is meglepődtem rajta. Lényegében az interjú után 3 órával már telefonáltak is, hogy szeretnének velem együtt dolgozni. Azonnal igent mondtam, ez nem is volt kérdés, anyáék is igazán boldogok voltak, hogy egy időre hazaköltözöm hozzájuk.
Én már aznap este neki álltam lakást keresni a városban. Győrben elég szűkösek a lehetőségek és hitelt is kellett intéznem, mert ugyan anyáék besegítettek valamivel a lakásvásárlásba, de azért vidéken is egyre csak nőnek az ingatlanárak sajnos. Főleg egy ilyen nagy városban, mint Győr. Szóval nekiveselkedtem az otthonkeresésnek, aminek az lett a vége, hogy mindenféle ingatlanhirdetős oldalt végigböngésztem. Valahogy végül a Nextaprón lyukadtam ki, ami számomra addig teljesen ismeretlen felület volt. Ennek ellenére nagyon könnyen ki tudtam rajta igazodni és pillanatok alatt be tudtam állítani, hogy ami engem érdekel, az egy király kis eladó lakás Győr közelében, vagy a városban. Meglepődtem, milyen nagy választékkal rendelkezik ez a kis oldal és milyen jó, hogy árkategória szerint is tudok keresni, így csupán tényleg csak azokat az ingatlanokat kell megnéznem, amik amúgy is relevánsak a számomra. Jó pár órát elvett az életemből a keresgélés, amibe végül anyáék is beszálltak, majd a legvégén két potenciális jelölt mellett döntöttünk. Mindkettő hirdetőre az oldalon keresztül írtam rá, akik igen hamar, másnap délelőttig válaszoltak is és már arra a hétre le tudtam velük beszélni a találkozót.
Miután mindkét lakást megtekintettük a szüleimmel, mindhárman egyre gondoltunk. Azt a kis második emeleti, erkélyes lakást akarom! Nekik is az tetszett a legjobban és a tulaj is nagyon korrekt volt. Fél órát áradozott egyébként a Nextapróról, hogy milyen jó vevőjelölteket vonz be, valamint hogy egy igazán megbízható, részletes hirdetési felület, ami csak úgy vonzza a vevőket. Elmondása szerint innentől kezdve már csak ott fog hirdetni, mivel nem kell fizetni érte semmit, mégis aprólékosan kidolgozott hirdetéseket lehet kirakni, nem csak ingatlannal kapcsolatban. Bármit árulhat ott az ember, amit csak szeretne. Ezen felbuzdulva este apa megpróbálta elpasszolni az oldalon a fejhallgatóját, amit könnyedén sikerült is feltölteni, pedig ő aztán analfabéta az ilyen dolgokhoz. És láss csodát, másnap reggel már két megkeresése is volt ezzel kapcsolatban. Hihetetlen, ez az oldal tényleg csodákra képes!
Visszatérve rám, a kiválasztott lakás tulaja belement, hogy amíg nem folyósítják ki a számlámra a hitelt, addig a szüleim által belefizetett összeget előlegként megkapja, de én már beköltözhetek a lakásba addig is. Ez így is történt, anyáék segítettek Pestről leszállítani a holmijaimat, hátrahagyva a kis albérletemet, végre saját életet kezdhettem az álomállással a hátam mögött. Csodás érzés felnőni!